A szakáll, a név, a kapcsolat és ami ezekből következik: vallásváltások és keresztszülői kapcsolatok a 19. század eleji Habsburg Monarchiában 2023 május 01. – # Az irodalom rejtett hálózatai

Érdekelnek az adatvizualizációk?
🖱️ Látogass el a Kattanj a tudományra Tableau profiljára!

Bevezetés

I.

Michael K. Silber 2018-ban egy rendkívül megragadó képet idézett¹Michael K. Silber: The Making of Habsburg Jewry in the Long Eighteenth Century, in: The Cambridge History of Judaism, Volume VII, The Early Modern World, 1500-1815, eds. Jonathan Karp – Adam Sutcliffe, Cambridge, 2018, 763-796: 784. Johann Pezzl (1756–1823) 1805-ben megjelent kötetéből a szekularizáció és az akkulturáció jelenségeivel összefüggésben:

„A közönséges zsidók nagy [szakállt] viselnek; minél gazdagabbá és szabad szelleműbbé válnak rítusukban, annál kisebb lesz a szakáll, míg végül teljesen eltűnik.”²„Die gemeinen Juden tragen ihn groß; je reicher und freygeisterischer sie in ihrem Ritus werden, desto kleiner wird der Bart, bis er endlich ganz verschwindet.” [Johann Pezzl]: Backernbärten. – Kropfbinden. – Rundköpfe, in: Neue Skizze von Wien, Erstes Häft, Wien, 1805, 57–60: 57. https://onb.digital/result/10AD0482

Pezzl megfigyelésében, akárcsak egy terepmunkát végző antropológus, a Bécsben élő vagy a városban megforduló zsidókra vonatkoztatva a szakállviselés vagy éppen a nem viselés módozatain keresztül összetett jelenségeket írt le. Ebben a sűrű megállapításban nem csupán a zsidók szakállformáinak különbözőségét jelenítette meg, hanem közvetve azok többszempontú változatosságát (legyen az jogi, kulturális, társadalmi vagy éppen vagyoni) és ezek módosulásának folyamatait; a vagyonosodás és a szekularizáció összefüggéseit; a zsidó egyének mobilitási lehetőségeit, fázisait és reprezentációs formáit.

A (nagy)kanizsai Hevra Kadisa pinkaszának egy részlete

Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár (leltári szám: 64.1067)

A (nagy)kanizsai Hevra Kadisa (Temetkezési Egylet) 18–19. század során vezetett pinkaszában (jegyzőkönyv) található képen is látható, hogy a megfestett férfiak közül valaki nagy szakállt, valaki kisebbet, míg más egyáltalán nem viselt szakállt. Pezzl a zsidók differenciáltságára és a köztük zajlott szociokulturális folyamatokra vonatkozó leírása tehát nem csak a bécsi, hanem más zsidókra is érvényes volt. A kép ugyanis bár Bécshez sok szállal kötődő, de nem bécsi, hanem kanizsai zsidó férfiakat ábrázol, akik a kocsit követve kísérték a halottat a temetőbe. A festményen szereplő férfiak közül, akiknek már nem mindegyikét ábrázolta a festő szakállal, az egyik akár Moses Lackenbacher (c. 1750–1814) vagy fiai valamelyike is lehetett. A festmény ilyen értelemben összefügg a fenti megfigyeléssel. Pezzl ugyanis lényegében azt a folyamatot ábrázolta, amely értelmezéstől függően az asszimiláció vagy az akkulturáció fogalmával írható le. Ennek a folyamatnak egyik meghatározó pontja volt a zsidó egyén vallásváltása, ami nem csupán azt jelentette a 19. század elején, hogy egyik vallási csoportból a másikba került át az adott személy (intézményesülés után felekezetbe), hanem hogy státuszcsoportot is váltott.

Az alábbiakban a vallásváltás jelenségét a Lackenbachereken keresztül fogjuk bemutatni. Moses Lackenbacher az 1780-as években települt át Lakompakról (Lackenbach) (Nagy)Kanizsára. (Megjegyzendő, amikor ezt a névalakot használjuk, akkor a kormányzat által 1787-ben elrendelt zsidókra vonatkozó névhasználatot vesszük át. Ez a német nyelvben használt Moses névváltozat már egy településnévből állandósult családnévvel párosult, így kialakítva a német névalak szerint az elő- és családnevet. A zsidó közösségben (kehila) azonban más formában, eltérő jelentéssel is azonosíthatták őket/magukat. Moses Lackenbacher héber nyelvű sírfeliratában ugyanis a “R. Mose ben Jisszakhar LB.” névalak szerepel. A patronim névváltozat alapján Mosét Jisszakhar fiaként azonosították a közösségen belül, aki a lackenbachi közösségből származott, és a rav (úr) kifejezéssel jelölték a közösségen belüli magas presztízsű jogi és társadalmi helyzetét.) Moses Lackenbacher két feleségétől származó gyerekei közül, akik Kanizsáról később Bécsbe vagy Pestre költöztek, az apa halála után megkeresztelkedtek, azok a gyerekek (Israel Lackenbacher és Catharina Hirschler [sz. Lackenbacher]) pedig, akik Kanizsán éltek, zsidó vallásúak maradtak. Nem árt hangsúlyozni, ezek az emberek több mint kétszáz évvel ezelőtt születtek, egy másfajta világban, más szabályok szerint éltek. Ezért először azt az összetett társadalomszerveződési formát szükséges bemutatni, ha némileg sematikusan is, amelyben ezek a személyek szocializálódtak. Ez az általunk bemutatandó vallásváltások értelmezését fogja segíteni. Majd ezekből kiindulva a vallásváltással járó következményeket fogjuk vizsgálni: a vallásváltás körülményeitől kezdve a keresztszülők jogi és társadalmi helyzetén keresztül a rokonságban végbement módosulásokig.

II.

A Magyar Királyság – az összetett Habsburg Monarchia részeként – etnikai, nyelvi és vallási/felekezeti szempontból is differenciált államalakulat volt a 19. század első felében, amely egymással hierarchikus és horizontális viszonyban, és különböző jogi helyzetben (status) lévő közösségekből állt. (Ez a társadalomszerveződési forma “rendi társadalom” kifejezés alatt fut, ami azt feltételezi, hogy egy társadalom létezett, pedig sokkal inkább társadalmakként értelmezhető.) Az eltérő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező státuszcsoportokhoz tartozók különböző joghatóságok alá tartoztak. A státuszcsoportokon belül az egyének egyéb tényezők (vagyon, jövedelem, foglalkozás, presztízs, vallás/felekezet, nem, életkor stb.) alapján egymással is alá-fölérendeltségi viszonyban álltak, amelyek különböző magatartásformákban (pl. megszólítás) és reprezentációs eszközökben (pl. viselet) is megnyilvánulhattak. Ezeket a státuszokat általában örökölték az egyes személyek, de különböző mobilitási csatornákon keresztül akár módosíthatták is azokat. A csoporthatárok tehát ha korlátozottan is, de átjárhatók voltak. Egy egyén többféle státuszt is betöltött, több csoporthoz is tartozott és eltérő helyzetekben különféle szerepek szerint viselkedett és cselekedett. 

Ebben a rendkívül összetett társadalomszerveződési formában a zsidó közösségek is különleges státusszal rendelkeztek, amelyet nem csak központilag, hanem különböző módokon helyileg is szabályoztak. Ráadásul a zsidó közösségek nem csupán a státuszjellemzőik, de belső szabályaik alapján még egymáshoz képest is eltérők lehettek. A zsidó közösségek, akárcsak más státuszcsoportok, önmagukban is szegmentáltak és differenciáltak voltak (pl. vagyoni, jövedelmi vagy akár kulturális szempontból). A zsidó egyének jogi helyzete a közösségen kívül általában nem kapcsolódott össze a vagyoni, jövedelmi vagy társadalmi helyzetükkel, és más, a hierarchia alsóbb részén levő státuszcsoportok tagjaihoz hasonlóan, számukra is korlátozott volt bizonyos státuszok elérése.

III.

Moses Lackenbachert az 1780-as években regisztrálták először (Nagy)Kanizsán, a Batthyány-család egyik, Zala vármegyei uradalmának központjában. Nem csak a zsidó közösség vezetőjeként bírt hatalommal, hanem vagyonos és jelentős kincstári megrendeléseket teljesítő kereskedőként azon kívül is magas presztízzsel rendelkezett. Önálló kereskedést vezetett, de nagyobb, főként hadseregellátással kapcsolatos megrendelések teljesítése érdekében többször társult a szintén önálló üzletet irányító Moses Löwenstein (c. 1764–1824) kanizsai kereskedővel.

Ebből az együttműködésből jött létre a „Moses Lackenbacher & Comp.” nevű cég, amelyet Moses Lackenbacher és Moses Löwenstein – előbbi két fia, Israel és Heinrich Lackenbacher bevonásával – alapítottak 1810-ben. A kereskedelmi társaság telephelye Kanizsán, fióktelepe Bécsben működött. Az Alsó-ausztriai Kereskedelmi és Váltótörvényszéken (Niederösterreichische Merkantil- und Wechselgericht) bejegyzett cég főként hadseregellátással foglalkozott.

A kereskedelmi társaság a bécsi Kiváltságos Nagykereskedelmi Testület (Privilegiertes Großhandlungsgremium) tagja lett. A zsidó kereskedők által alapított nagykereskedésekre vonatkozó tőkekövetelményt 1807-től 60.000 konvenciós forintban állapították meg (a nem-zsidókra vonatkozó tőkekövetelmény 1804-től 50.000 konvenciós forint volt). A nagykereskedelmi kiváltsággal mindenfajta váltó- és bizományi ügylet folytatására, illetve nagymennyiségű áru forgalmazására nyílt lehetőség. A kiváltság személyhez kötődött, nem lehetett eladni vagy átruházni. A nagykereskedelmi jogosultsággal tehát nem a kereskedelmi társaság, hanem a cégvezető, Moses Lackenbacher rendelkezett. Az ezekre az egyénekre alkalmazott „császári királyi kiváltságos bécsi nagykereskedő” (Kaiserlich Königliche Privilegierte Großhändler in Wien) összetett pozíciójelölés, nem csupán egy bécsi illetékességű gazdasági és társadalmi, hanem egy kiváltságon alapuló jogi helyzetet is megjelenített.

Moses Lackenbacher a társaság vezetése miatt néhány évre Kanizsáról Bécsbe költözött. Moses Löwenstein 1811-ben, Israel Lackenbacher pedig 1812-ben kivált a társaságból. Moses Lackenbacher 1812-ben leválasztotta a bécsi kereskedést a cégszervezetről, és önálló társasággá alakította át, amelynek vezetését két fiára, Heinrich és Bernhard Lackenbacherre bízta, ő pedig visszaköltözött Kanizsára. 1814-ben Moses Lackenbacher meghalt, Heinrich és Bernhard Lackenbacher, akik családjaikkal már Bécsben éltek, nagykereskedelmi jogosítványt szereztek, megszüntették a korábbi kereskedelmi társaságot, és „M. Lackenbacher & Comp.” néven egy újat alapítottak.

Moses Lackenbacher 1814 márciusában bekövetkezett halála után a Kanizsáról elköltözött gyerekei és azok családjai körében elkezdődtek a vallásváltások. Ez az élethelyzetükre alapvető hatással levő, felnőttként egyéni döntésen alapuló változás több mindennel is összefüggésben lehetett: kezdve az üzleti tevékenységből adódó térbeli mobilitással a Bécsben vagy Pesten megtapasztalt különböző szocio- és transzkulturális hatásokon át az elérni kívánt jogi helyzettel, ami már kölcsönös viszonyban állt társadalmi és vagyoni helyzetükkel.

A vallásváltások időbelisége

A rokonságon vagy az egyes családokon belül történt vallásváltások időbeliségéhez tartozik, hogy nem feltétlen szimultán történtek. A vagyonos zsidó vallást váltó egyének körében általános jelenségként megfigyelhető, hogy voltak olyan esetek, amikor a gye­rekek már római katolikusok, a szülők még zsidók voltak, vagy a férj már megkeresztelkedett, de a feleség még nem, esetleg az egyik testvér már ka­tolikus, míg a másik még zsidó volt. Gondoljunk csak bele, egyáltalán milyen alapvető, érzelmileg olykor drámai változást jelenthetett egy húszas-harmincas éveiben járó felnőtt számára a vallásváltás, hogyan hathatott az egyénre az addig megtanult szociokulturális normák (pl. vallási szabályok) módosítása, más szabályrendszer elsajátítása és az azok szerinti viselkedés?! Elképzelhető-e egyáltalán az az élethelyzet, mikor a megkeresztelt gyerekek már a római katolikus ünnepnapokon a templomba, míg a zsidó szülők másik napon a zsinagógába mentek imádkozni? Az időbeliség kérdése tehát már önmagában rávilágít a jelenség összetettségére. Hozzá kell azonban tenni, hogy az egy családon belül, de különböző időpontokban történő vallásváltást a hivatali engedélyeztetés is befolyásolhatta: könnyebben adtak engedélyt kiskorú gyerekek megkeresztelkedésére, mint a felnőttekére.

De voltak olyan esetek is, amikor az egész családot vagy egy családból az összes gyereket egy napon megkereszteltek. Ez történt Heinrich Philipp Lackenbacher és családja esetében. Theresia Susanna Maria Kohn (sz. Lackenbacher) és Rudolph Heinrich Kohn hat gyereke pedig egymást követő két napon keresztelkedett meg, szüleik pedig nagyjából két hónap múlva, de szintén egy napon. Vagy Bernhard Philipp Lackenbacher és Anna Theresia Lackenbacher (sz. Bauer) hat gyerekét is egy napon keresztelték meg.

A teljes hálózat

A vallásváltás folyamatához tartozott a különböző egyházi és nem-egyházi hivatalok hozzájárulásának kérvényezése és engedélyeztetése (ez az anyakönyvi bejegyzésekben is látható), amit nyilvánvalóan megelőzött a nagykorú egyén esetén saját, kiskorú esetén pedig a szülők döntése, de csupán a keresztelés rítusának végrehajtásával fejeződött be és vált érvényessé. Már szó volt róla, de a vallásváltás nem csak a vallási csoporthatár átlépését, ami nem feltétlenül jelentette a hit módosu­lását is, hanem azzal együtt a jogi helyzet változását is okozta.

Mindemellett a keresztelő rítusa egy újfajta rituális rokonsági kapcsolat kialakításával is együtt járt. A már meglévő üzleti, hivatali vagy egyéb viszonyokat ugyanis egy új típusú rokoni kapcsolattal erősítette meg. Az ilyen helyzet a leszármazási (konszang­vinikus) és házassággal (affiniális) kialakult/kialakított rokoni viszonyok bizonyos típusait, a nagybácsi-unokaöcs, nagynéni-unokahúg vagy a sógorsági kapcsolatokat is módosíthatta. A keresztelés eredményeképpen ugyanis létrejött közöttük a keresztszülő–keresztgyerek kapcsolat. Ráadásul az ilyen típusú rokonsági hálózat tovább bővült, amikor nem rokoni kapcsolattal kötődő egyéneknek váltak keresztszüleivé.

A keresztgyerek–keresztszülő kapcsolatokhoz a keresztelési anyakönyvekbe vezetett bejegyzésekben szereplő, nagyságrendileg 100 személyre vonatkozó adatot gyűjtöttünk ki, majd strukturáltunk. A teljes hálózatban nem csupán Moses Lackenbacher vallást váltó gyerekei (Gottfried Stephan Lackenbacher, Heinrich Philipp Lackenbacher, Bernhard Philipp Lackenbacher, Theresia Susanna Maria Kohn [sz. Lackenbacher] és Ignaz Jakob Lackenbacher) és családjaik szerepelnek a keresztszülőkkel együtt, hanem azok a keresztgyerekek is, akiknek már ők vagy házastársuk volt a keresztszülője. Ezzel lényegesen kiszélesedett az általuk kialakított rokonsági hálózat (társadalmi konfiguráció), ezért az egyes családok ilyen típusú kapcsolatait külön is megjelenítettük. A hálózatokban szereplő nevek a keresztelés rituáléja során kapott névalakok, amelyet adott esetben másképpen is használhattak. Ezzel kapcsolatban az a tendencia figyelhető meg, hogy a megkeresztelt egyén a keresztszülő (egyik) keresztnevét kapta meg/vette fel. Ez az újonnan létrejövő kapcsolatot is erősíthette. A névhasználatban is megjelenő státuszváltozásokat (nemesi előneveket) a könnyebb átláthatóság és azonosíthatóság miatt csupán a szövegben tüntettük fel. Gottfried Stephan Lackenbacher és családja megkeresztelkedését kivéve a rokonságban zajlott vallásváltások főként Bécsben történtek. 

A keresztszülőség egy kölcsönös viszony kialakítását jeleníti meg, a keresztelendő egyén számára ugyanis nem csupán kiválasztották és felkérték a keresztszülőt, hanem a kiválasztott személy el is fogadta a felkérést. A keresztszülők pozíciója alapján két nagyobb csoport figyelhető meg (persze ezek között is van átfedés és ennek is megvan a saját időbelisége): az egyik csoporthoz tartozók azok, akikkel korábban a kincstári megrendelések teljesítése során üzleti vagy hivatali ügyek miatt már amúgy is kapcsolatban álltak; a másikhoz pedig azok a rokonok, akik időközben maguk is megkeresztelkedtek. Ha azonban azt a szempontot is figyelembe vesszük, hogy kik voltak a Lackenbacherek keresztgyerekei, akkor az utóbbi csoport válik jellemzővé. Ebből a szempontból kimutatható egy vagyonos, vallást váltott, alapvetően bécsi nagykereskedő családok között meglévő viszonylag zárt kapcsolatrendszer. Ez a zártság pozíciótól függően azonban kétféleképpen is értelmezhető: egyrészt csoporton kívülről nem kértek fel keresztszülőket; másrészt csoporton kívülről nem vállalták a keresztszülőséget.

Mindenesetre az alábbiakban látható lesz: ezek a családok mai kifejezéssel szólva nem kispályás játékosok voltak. Mindezek után térjünk rá az egyes családok helyzetére, kapcsolatrendszerére, vallásváltásaira, illetve a keresztszülők jogi és társadalmi helyzetére!

Az öt család

Gottfried Stephan Lackenbacher és családja

Gottfried Lackenbacher (c. 1782–?) 1799-ben Bécsben házasodott össze Theresia Zapperttal (c. 1781–?), Israel Wolf Zappert (c. 1757–1811) és Theresia Zappert (sz. Mand[e]l) egyik lányával. Israel Wolf Zappert 1810–1811 között „J. W. Zappert & Sohn” néven vezetett nagykereskedést Bécsben, amit halála után özvegye irányított tovább 1814-ig. Gottfried Lackenbacher és felesége házasságkötés után egy ideig Bécsben élt, később Kanizsára települt át, ahol négy gyerekük született. Ezután Pestre költöztek, ahol Gottfried önálló kereskedelmi tevékenységet folytatott.

A családból először a két kiskorú fiú (Franz Seraph Stephan [c. 1801–?] és Joseph Johann Lackenbacher [c. 1803–?]) keresztelkedett meg 1815 októberében. A gyerekeket Koválik János tribunici választott püspök és esztergomi érseki helynök keresztelte meg Pesten, az Alcantarai Szent Péter Plébániatemplomban. A pesti piarista gimnáziumban tanuló két fiú keresztapja Végh István, valóságos belső titkos tanácsos, a Helytartótanács alá tartozó Tartományi Főbiztosság igazgatója, Baranya vármegye főispánja lett. Néhány hónappal később, 1816 februárjában keresztelkedett meg ugyanott apjuk, Gottfried Stephan Lackenbacher is, akinek keresztapja szintén Végh István volt.

Több mint egy évvel később, 1817 novemberében Glycerius Aigl (1761–1830) piarista szerzetes, a pesti piarista gimnázium igazgatója keresztelte meg Gottfried feleségét a terézvárosi Szentlélek tiszteletére szentelt templomban. Elisabetha Theresia Lackenbacher (sz. Zappert) keresztanyja Huszák Erzsébet (sz. Stotz), Huszák Ferenc Jakab aranyműves felesége volt.

Majd 1818 júniusában szintén Koválik János keresztelte meg a két kiskorú lányt (Aloysia Anna Regina [c. 1806–?] és Anna Catharina Lackenbacher [c. 1809–?]; keresztségüket két plébánián is bejegyezték: előbbi itt, utóbbi itt látható) Budán, az országúti Szent István első vértanúról nevezett ferences templomban, akiknek keresztszülőségét Anna Steinbach (sz. Schorndorfer), Franz Steinbach, Pest város tanácsosának felesége vállalta.

Heinrich Philipp Lackenbacher és családja

Heinrich Lackenbacher (c. 1784–1837) 1808-ban házasodott össze Anna Arnstein(er)rel (c. 1788–1837), David Isaak Arnstein(er) (c. 1736–1811) és Barbara Arnstein(er) (sz. Leidesdorf[er]; c. 1753–1821) egyik lányával. David Isaak Arnstein(er) 1799 és 1811 között „D. I. Arnsteiner & Söhne” néven vezetett nagykereskedést Bécsben, amelynek beltagja egyik fia, Maximilian Arnsteiner (c. 1780–1846) volt. A cégvezető 1811-es halála után az özvegy vette át a már „D. I. Arnsteiner & Comp.” néven működő nagykereskedést, amelyet – leszámítva egy rövid időszakot – beltagként Maximilian Arnstein(er) és Salomon Preisach (c. 1775–1835) vezetett 1815-ig.

Ráadásul nem csak David Isaak Arnstein(er)rel kerültek a Lackenbacherek rokonságba a házasság révén, hanem Heinrich Lackenbacher apósának testvérével, Adam Isaak Arnstein(er)rel (c. 1721–1785) is, aki 1782 és 1786 között rendelkezett nagykereskedői kiváltsággal. De említhető még Adam Isaak Arnstein(er) fia, Nathan Adam Freiherr von Arnstein(er) (c. 1748–1838) is, aki 1787 és 1804 között „Nathan Adam Arnsteiner & Comp.”, 1804 és 1834 között pedig „Arnstein & Eskeles” néven vezetett nagykereskedést Bécsben. 1797-ben az örökös tartományokra érvényes nemességet (Edler), 1798-ban pedig báróságot (Freiherr) szerzett. 1801-ben társult a nagykereskedésbe beltagként Arnstein(er) sógora, Salomon Edler von Herz (c. 1743–1825) és Bernhard Edler von Eskeles (c. 1753–1839), Herz azonban 1804-ben kilépett a társaságból. A társaság – államkötvények jegyzése, kölcsön- és hadseregellátási ügyletek által – jelentős befolyással rendelkezett a Habsburg Monarchia pénzügyeire vonatkozólag.

Heinrich Lackenbacher feleségének anyja által pedig a Leidesdorf(er)ekkel kerültek rokonságba a Lackenbacherek. Barbara Arnstein(er) testvére, Marcus Leidesdorfer (c. 1753–1838) 1811–1817 között „Marcus Leidesdorfer”, 1817 és 1838 között pedig „M. E. v. Neuwall” néven vezetett nagykereskedést. 1817-ben az örökös tartományokra vonatkozó nemesi (Neuwall előnévvel), 1825-ben pedig lovagi (Ritter) rangot szerzett.

Heinrich Lackenbacher a „Moses Lackenbacher & Comp.” társaság fióktelepének irányítása miatt költözött feleségével és gyerekükkel, Gustavval (1809–1878) Kanizsáról Bécsbe, és ahogy fentebb látható volt, 1812-től ő és egyik testvére, Bernhard vette át annak kezelését. 1814-ben kettejük vezetése alatt „M. Lackenbacher & Comp.” néven új társaságot alapítottak, és a nagykereskedői jogosítványt is megszerezték. 1823–1825 között Bernharddal együtt magyar nemesi címet és birtokadományt szerzett (innen a Salamon előnév). A magyar nemesi cím elfogadtatásával (incorporatio) Stájeroszágban is nemességhez jutottak 1826-ban.

1816 szeptemberében Heinrich Lackenbachert feleségével és három kiskorú gyerekével (Gustav Karl, Friederike Theresia [1813–1843] és Ferdinand Franz [1814–1857]) együtt Franz Mayer győri kanonok – Peter Greipel helyi plébános jelenlétében – keresztelte meg a Bécshez közel fekvő Kalksburg láncra vert Szent Péter plébániatemplomban. A vallásváltást – Sigismund Anton Graf von Hohenwart (1730–1820), a bécsi egyházmegye érsekének jóváhagyásával – az Alsó-ausztriai Tartományi Kormányzat engedélyezte.

Heinrich keresztapja Philipp Viktor La Roze (?–1821), a bécsi Rend­őrfőigazgatóságnak (Polizeioberdirektion) alárendelten működő Judenamt kormányzati tanácsosa, a Pass-, Konskriptions- und Anzeigeamt igazgatója. Az előbbi hivatal a városban élő zsidók ügyeivel (pl. az éves illetékköteles letelepedési vagy tartózkodási engedély vagy a vallásváltás engedélyezésével), utóbbi pedig útlevelekkel, nyilvántartásokkal és jelentésekkel foglalkozott.

Heinrich feleségének és Friederike Theresiának a ke­resztanyja La Roze lánya, Maria Theresia Braulik (?–1848) volt. Gustav Karl keresztapja pedig Theresia Braulik férje, Karl Aloys Braulik (c. 1778–1832), a Legfelső Cenzúra és Rendőri Udvari Hatóság (Oberste Zensur- und Polizeihofstelle) tanácsosa lett. Ferdinand Franz keresztapaságát pedig Franz Rouland (c. 1766–?) vállalta, aki 1794-ben maga is vallást váltott (a keresztség felvétele során halmozta a védőszenteket: Nepomuki Szt. János, Paolai Szt. Ferenc és Páduai Szt. Antal) 1810 és 1832 között „Franz Rouland” néven pedig nagykereskedést vezetett Bécsben.

1818 júliusában Henrica Rosaliát (1818–?) már újszülöttként keresztelte meg – Ignaz Kienner plébános jelenlété­ben – Franz Mayer győri kanonok szintén Kalksburgban. Keresztanyja nagynénje, Rosalia Aloysia Löwenthal (sz. Arnstein[er]; c. 1781–?) lett, aki férjével, Jacob Joseph Löwenthal (c. 1771–1864) együtt még 1803-ban keresztelkedett meg Bécsben. Löwenthal 1805 és 1846 között „J. J. Löwenthal” néven vezetett nagykereskedést Bécsben, 1823-ban az örökös tartományokban érvényes nemesi, 1830-ban pedig lovagi rangot szerzett.

Heinrich Philipp Lackenbacher (von Salamon) keresztgyerekei

Heinrich Philipp Lackenbachernak kilenc keresztgyerekét sikerült azonosítanunk. 1817 decemberében egyik testvére, Bernhard Philipp Lackenbacher két fiának (Emil Heinrich Philipp [1816–?] és Heinrich Bernhard Philipp [1817–1867]) lett keresztapja. 1820 májusában pedig felesége egyik testvérének, Anton Heinrich Arnstein(er)nek (1792–?) vállalta a keresztszülőséget, de nem személyesen jelent meg, hanem Franz Sattmann által képviseltetve.

1821 novemberében Ignatz Johann Leopold Heinrich Mayer (c. 1784–1851) és Anna Maria Wilhelmina Mayer (sz. Dessauer; c. 1791–1868) három fiának (Leopold Ignaz Heinrich [1811–1891], Ferdinand Bernhard Heinrich [1813–1886] és Karl August Philipp [1815–1882]) vált keresztapjává. Ignatz Johann Leopold Heinrich Mayer 1825-ben magyar nemesi címet és birtokadományt szerzett (innen az „Alsó-Ruszbach” predikátum), 1825 és 1845 között „N. Mayer & J. G. Landauer”, 1846 és 1849 között pedig „Mayer von Ruszbach” néven vezetett nagykereskedést.

1824 márciusában Karl Zappert és Barbara Zappert (sz. Trebitsch) egyik kiskorú fiának, Heinrich Philipp Zappertnak (1818–?) lett a keresztapja. Karl Zappert Gottfried Stephan Lackenbacher feleségének testvére volt, 1814 és 1836 között „Carl Zappert” néven vezetett nagykereskedést Bécsben.

1824 decemberében pedig Heinrich Samuel Kaan (c. 1776–1844) keresztszülőségét vállalta el, aki 1811 és 1829 között „S. Kaan”, 1829 és 1841 között pedig „Samuel Kaan” néven vezetett nagykereskedést Bécsben. Kaan 1826-ban magyar nemesi címet, 1829-ben pedig birtokadományt szerzett (innen az „Albest” előnév).

Végül 1827 januárjában másik testvére, Theresia Susanna Maria Kohn (sz. Lackenbacher) férjének, Rudolph Heinrich Kohnnak (c. 1788–1832) lett keresztapja. 

Anna Theresia Lackenbacher (von Salamon) (sz. Arnstein[er]) keresztgyerekei

Heinrich Philipp Lackenbacher feleségének hét keresztgyerekét azonosítottuk be. 1817 decemberében sógora, Bernhard Lackenbacher és Anna Lackenbacher (sz. Bauer; c. 1793–1873) egyik lányának (Pauline Anna Theresia [1816–1883]) lett a keresztanyja Theresia Rüstellel (sz. Greutter) együtt, aki Johann Nepomuk Rüstel, az Általános Katonai Fellebbviteli Törvényszék (Allgemeine Militärappellati­onsgericht) tanácsosának volt a felesége.

1820 augusztusában pedig egyik testvére, Franziska Anna Leidesdorf(er) (sz. Arnstein[er]; c. 1782–1850) keresztanyja lett, aki anyai ágon első unokatestvérével, Emanuel Leidesdorf(er)rel (c. 1779–1809) házasodott össze. Férje halála után csak 1820 augusztusában házasodott újra, és a házasságkötés előtt két héttel keresztelkedett meg a badeni plébániatemplomban.

1821 októberében Anna Maria Wilhelmina Mayer (sz. Dessauer; c. 1791–1868), Ignatz Johann Leopold Heinrich Mayer feleségének és három lányuknak (Klementine Anna [1817–1872], Emilie Anna Therese [1818–1898] és Nathalie Anna Maria [1821–1899]) lett a keresztanyja.

1825 januárjában pedig szintén sógora, Bernhard Philipp Lackenbacher és Anna Theresia Lackenbacher (sz. Arnstein[er]) egyik lányának (Anna Rosalia [1825–?]) vállalta a keresztszülőségét.

Bernhard Philipp Lackenbacher és családja

Bernhard Lackenbacher (c. 1789–1843) Anna Bauerrel (c. 1793–1873) házasodott össze, aki Salomon Bauer (c. 1755–1824) pesti nagykereskedő és Cäcilie Bauer (sz. Bauer; ?–1817) egyik lánya volt. A „Moses Lackenbacher & Comp.” kereskedelmi társaság 1812-es átszervezése miatt Bernhard Lackenbacher feleségével és két gyerekével Pestről Bécsbe költözött. A Pestre történő letelepedési és nagykereskedelmi engedélyét apósa kérvényezte, feltehetően tehát Bécsbe költözéséig az apósa kereskedésében működött. Salomon Bauer a pesti Kiváltságos Polgári Kereskedelmi Testület tagja volt, kereskedése vászonáru forgalmazással foglalkozott, de a gyapjúkereskedelemben és a lottószelvények árusításában is érdekelt volt.

A családból először 1817 decemberében, Bernhard Lackenbacher és felesége hat kiskorú gyerekét keresztelte meg – a helyi székeskanonok, Georg Uhl jelenlétében – ugyancsak Franz Mayer győri kanonok a bécsi Szent István-székesegyházban. Ignatz Johann Nepomuk Gustav (1810–1883) és Eduard Johann Nepomuk Adolph (1812–1869) keresztapja Johann Nepomuk Rüstel volt, Pauline Anna Theresia keresztanyja pedig Theresia Rüstel (sz. Greufter) és nagynénje, Anna Theresia Lackenbacher (sz. Arnstein[er]) lett. Mauritz Adam Friedrich (1814–1876) keresztszülőségét Adam von Münsterfeld, az Alsó-ausztriai Tartományi Kormányzat titkára (Niederösterreichischer Regierungssekretär), Emil Heinrich Philippét és Heinrich Bernhard Philippét pedig nagybátyjuk vállalta.

Majdnem fél évvel ké­sőbb, 1818 májusában, Bernhard és felesége is megkeresztelkedett a Szent István-székesegyházban. Bernhard keresztapja, akárcsak testvérének, Philipp Viktor La Roze, feleségének kereszt­anyja pedig Theresia Rüstel lett.

Az 1818 után született gyerekeket már újszülöttként keresztelték meg Bécsben. 1818 decemberében Maria Josepha Johannát (1818–1893) keresztelte meg Georg Uhl a Szent István-székesegyházban, keresztanyja pedig Josepha Greipel (sz. Brand), Johann Baptist Greipel, a Rendőrfőigazgatóság főbiztosának felesége lett. 1821 áprilisában Johann Baptist Bernhardot (1821–1902) szintén Uhl keresztelte meg, akinek keresztapjává Johann Baptist Ludwig Graf von Barth-Barthenheim (1784–1846), a Két Szicília Királyi Rend lovagja, cs. k. valóságos kamarás, az Alsó-ausztriai Tartományi Kormányzat fogalmazója vált.

1823 áprilisában Maria Anna Eleonora Franziskát (1823–1875) Philipp Jylka keresztelte meg a Szent Mihály plébániatemplomban, keresztanyja pedig Maria von Chernel (sz. Friz) lett. A keresztanya férje Franz Xaver Chernel von Chernelháza, a Magyar Udvari Kancellária ügyvivője (ágens), a Dunántúli Kerületi Tábla létszámfeletti ülnöke és Szerém vármegye táblabírója volt. Franz Chernel volt az az ügyvivő, aki Heinrich Philipp és Bernhard Philipp Lackenbacher magyar nemesi címének és birtokadományának ügyében eljárt.

1825 januárjában Anna Rosaliát ugyancsak Philipp Jylka keresztelte a Szent Mihály plébániatemplomban, keresztanyja pedig nagynénje, Anna Theresia Lackenbacher (sz. Arnstein[er]) lett. 1827 novemberében Emmerich Jakob Ignatz Bernhardot (1827–1844) Vincenz Skarta keresztelte a Szent Mihály plébániatemplomban. Keresztapaságát nagybátyja, Ignaz Jakob Lackenbacher vállalta. 1828 decemberében Theresiát (1828–1907) Ludovicus Siegl keresztelte meg, keresztanyja másik nagynénje, Theresia Susanna Maria Kohn (sz. Lackenbacher) lett. 1830 áprilisában szintén Skarta keresztelte meg Friedrich Georgot (1830–1905), akinek keresztapja Johann Georg Held, uradalmi gazdasági tanácsos (herrschaftlicher Wirtschaftsrat) lett. Held valószínűleg Bernhard Philipp Lackenbacher von Salamon alkalmazottja volt a Bécshez közeli rutzendorfi birtokon, ahol juhtenyésztés és (burgonyából) szeszgyártás zajlott. 1832 decemberében Stanislaus Gansberger keresztelte meg Anna Cäciliát (1832–1861) ugyancsak a Szent Mihály plébániatemplomban, keresztszülőségét pedig Anna Apffel, Apffel őrnagy (Major) özvegye vállalta.

Bernhard Philipp és Anna Theresia Lackenbachernak 1826. július 19-én meghalt egy (egy éves kor alatti) lánya, akit 21-én temettek el. A gyerek név nélkül, katolikusként szerepel a hietzingi Mária születésének tiszteletére szentelt templom plébániáján vezetett halotti anyakönyv bejegyzésében. A gyereket tehát megkeresztelték, az erre vonatkozó bejegyzést a Szent Mihály plébánián vezetett keresztelési anyakönyvekben, ahol ekkoriban a többi testvérét is megkeresztelték, nem találtuk meg.

1831. február 16-án pedig egy halvaszületett fiúra vonatkozó bejegyzést rögzített Karl Joseph Lugitsch plébános a Szent Mihály plébániatemplom halotti anyakönyvébe, akit még aznap el is temettek a Matzleindorfer katolikus temetőben. A vallásra (Religion) vonatkozó rubrikát a plébános áthúzta, tehát feltehetően nem keresztelték meg, de katolikus temetést kértek számára.

Mivel ebben a két esetben nem tudtuk azonosítani a keresztszülőt, ezért ők nem szerepelnek az ábrákon.

Bernhard Philipp Lackenbacher (von Salamon) keresztgyerekei

1826 márciusában Nathan Mayer (c. 1751–1821) és Judith Mayer (sz. London; c. 1759–1824) egyik gyerekének, Hermann Bernhard Mayernak (1798–1847) vállalta a keresztapaságát, annak testvérével, Ignatz Johann Leopold Heinrich Mayer von Alsó-Ruszbachhal együtt. Nathan Mayer 1810 és 1815 között „Nathan Mayer”, 1815 és 1821 között „Nathan Mayer & J. G. Landauer” néven vezetett nagykereskedést Bécsben, amit halála után özvegye, Judit Mayer (sz. London) ugyanazon név alatt 1823-ig, 1823 és 1824 között pedig „Mayer & Landauer” néven irányított. A társaságot 1825-től Ignatz Johann Leopold Heinrich Mayer von Alsó-Ruszbach vezette „N. Mayer & J. G. Landauer” néven 1845-ig.

Szintén 1826 márciusában lett keresztapja Theodor Johann Minkus és Maria Franziska Minkus (sz. Heimann) egyik gyerekének, Aloys Bernhard Philipp Minkusnak (alias Ludwig Minkus; 1826–1917).

1826 októberében pedig testvére, Theresia Susanna Maria Kohn és Rudolph Heinrich Kohn egyik gyereke, Gustav Bernhard Kohn (1818–1838) keresztapja lett.

Anna Theresia Lackenbacher (von Salamon) (sz. Bauer) keresztgyerekei

1826 októberében sógoráék négy gyerekének (Sophie Anna [1812–1865], Antonia Anna [1814–1861], Pauline Anna [1816–1889] és Angelika Anna Kohn [1825–1828]) lett keresztanyja.

1847 januárjában pedig másik sógoráék, Ignaz Jakob Lackenbacher és Rosalia Anna Lackenbacher (sz. Grabner; c. 1812–?) egyik lányának, Gabriele Anna Rosinának (1847–?) vállalta a keresztszülőséget.

Ignaz Jakob Lackenbacher és családja

1823 decemberében keresztelkedett meg Ignaz Jakob Lackenbacher (c. 1797–1848) a Szent István-székesegyházban, keresztapja pedig Ignatz Johann Leopold Heinrich Mayer (1825-től von Alsó-Ruszbach) lett. 1837-ben Bécsben házasodott össze Rosalia Anna Grabnerral. Ignaz Jakob Lackenbacher a „Caspar Kohn & Söhne”, 1828-tól pedig az „M. Lackenbacher & Comp.” üzlettársa volt.

Egyik lányuknak 1845 szeptemberében testvére, Theresia Susanna Maria Kohn, másik lányuknak pedig 1847 januárjában sógornője, Anna Theresia Lackenbacher von Salamon lett a keresztanyja.

Ignaz Jakob Lackenbachernak két keresztgyerekét azonosítottuk be: 1826 októberében testvére, Theresia Susanna Maria Kohn és Rudolph Kohn egyik fia, Emmerich Jakob Kohn (1820–1879), 1827 novemberében pedig másik testvére, Bernhard Philipp Lackenbacher von Salamon és Anna Theresia Lackenbacher von Salamon egyik fia, Emmerich Jakob Ignatz Bernhard Lackenbacher keresztapja lett.

Theresia Susanna Maria Kohn (sz. Lackenbacher) és családja

Theresia Lackenbacher (c. 1795–1866) 1811-ben Bécsben házasodott össze Rudolph Kohnnal (c. 1790–1832), Kaspar Kohn (c. 1750–1816) és Elisabeth Kohn (sz. Bauer; c. 1760–1829) egyik fiával. Kaspar Kohn 1807 és 1816 között „Caspar Kohn & Söhne” vezetett nagykereskedést Bécsben. Halála után másik fia, Lazar Kohn (c. 1782–1820) vette át a társaság vezetését, az ő halála után pedig özvegye, Barbara Kohn (sz. Uffenheimer; c. 1779–1855) irányította tovább ezen a néven a céget 1829-ig. Nem csupán Rudolph Kohn, hanem sógora, Ignaz Jakob Lackenbacher is a társaság üzlettársa volt. A családok egyébként anyai ágon is rokonságban voltak egymással: Elisabeth Kohn Bernhard Philipp Lackenbacher apósa, Salomon Bauer pesti nagykereskedő testvére volt.

A családból először ismét a gyerekek keresztelkedtek meg először. 1826 októberében négy lány és két fiú keresztelkedett meg, akiknek keresztszülei a rokonságból kerültek ki: Anna Theresia Lackenbacher von Salamon és férje, Bernhard Philipp Lackenbacher von Salamon, és annak testvére, Ignaz Jakob Lackenbacher.

1827 januárjában Joseph Adler plébános keresztelte meg Theresia Susanna Maria Kohnt és férjét, Rudolph Heinrich Kohnt a Szent István-székesegyházban. Theresia Susanna Maria keresztanyja sógornője, Susanna Karolina Kaan von Albest (sz. Kohn; c. 1779–1857), Heinrich Samuel Kaan von Albest felesége lett. Rudolph Heinrich keresztapaságát pedig sógora, Heinrich Philipp Lackenbacher von Salamon vállalta.

1829 novemberében Rudolph Ignaz Heinrich Kohnt (1880-tól Kuhn; 1829–1913) keresztelték meg, akinek keresztapja Ignatz Johann Leopold Heinrich Mayer von Alsó-Ruszbach lett.

Rajtuk kívül is születtek gyerekek a családban: 1813 márciusában Löw Ferdinand, 1822 novemberében pedig Friedrich Kohn. Ők fiatalkorban, még a család vallásváltása előtt, meghaltak, ezért ők nem szerepelnek az ábrákon.

Theresia Susanna Maria Kohn két keresztgyerekét azonosítottuk: 1828 decemberében testvére, Bernhard Philipp Lackenbacher von Salamon egyik lánya, Theresia, illetve 1845 szeptemberében másik testvére, Ignaz Jakob Lackenbacher egyik lánya, Camilla Theresia Jacobina keresztszülőségét vállalta.

*

Ebben a rövid cikkben a Lackenbacherek rokonságán keresztül vizsgáltuk a 19. század elején zajlott vallásváltások jelenségét: a vallásváltás körülményeitől kezdve a keresztszülők jogi és társadalmi helyzetén keresztül a rokonságban végbement módosulásokig. A kérdésünk a zsidó nagykereskedők társadalmi kapcsolataira vonatkozott: kiket kértek fel vagy kik vállalták el a keresztszülőséget? A vizsgálat a keresztelési anyakönyvekbe vezetett bejegyzések adataira épült, az adatok struktúrálásával pedig megjeleníthetővé váltak a különböző kapcsolatok. Ezek alapján a Lackenbacherek keresztszülein belül alapvetően két nagyobb csoport mutatható ki: az egyik csoporthoz azok tartoznak, akikkel korábban üzleti vagy hivatali ügyek miatt már amúgy is kapcsolatban álltak; a másikhoz pedig azok a rokonok, akik időközben maguk is megkeresztelkedtek. A Lackenbacherek keresztgyerekeit is figyelembe véve a rokonságon belüli keresztelési gyakorlat válik jellemzővé. Ebből a szempontból egy vagyonos, vallást váltott, alapvetően bécsi nagykereskedő családok között kialakított viszonylag zárt kapcsolatrendszer mutatható ki.

Így készült

A teljes hálózatot a Gephi segítségével rajzoltuk meg. Ehhez elkészítettük a csomópontok és élek listáit, melyeket a jelen cikk mellékleteként hozzáférhetővé tettük. A csomópontok az azonosítószámmal ellátott személyek, melyekhez több névalak is tartozhat. A vizualizációkban a tájékozódást segítendő a keresztelkedés utáni, és nemesi rang nélküli névalakokat alkalmaztuk egységesen. A személyek közötti kapcsolat típusai: apa, anya, házastárs, keresztszülő.

Nagy kihívást jelentett az egyes családok leszármazási, házassággal kialakult és keresztszülői kapcsolatainak együttes ábrázolása, hiszen a hagyományos családfarajzoló programok a keresztszülői viszonyt nem ábrázolják, a hálózatos megjelenítés pedig (ahogy a teljes hálózaton is látszik) a leszármazást nem képes áttekinthetően megjeleníteni. A hálózat- (pl. Gephi), és a családfa-vizualizációs (pl. dTree) eszközöket így elvetettük. Összetettebb hálózat esetében érdemes lehet az Ancestry nevű, d3.js alapú, már bonyolultabb programozást igénylő alkalmazást használni, mely egyszerre képes sokféle kapcsolati tulajdonságot, és az időbeliséget is kezelni. A jelen cikkhez készített vizualizációkat azonban Illustratorral rajzoltuk meg, a kevés elemszám és a speciális igények ezt az utat jelölték ki számunkra.

Tamás Máté – Minkó Mihály – Maróthy Szilvia

Források

• Adatforrás: Tamás Máté. „Consanguineal, Affinal and Ritual Kinship of the Lackenbachers. Data Source for Network Analysis,” GitHub-Zenodo, 2 May, 2023. https://doi.org/10.5281/zenodo.7888052
• A Bécsi főegyházmegye (Erzdiözese Wien) plébániáinak anyakönyvei: https://data.matricula-online.eu/en/oesterreich/wien/.
• Georg Gaugusch: Wer einmal war. Das jüdische Großbürgertum Wiens, 1800–1938. (Jahrbuch der Heraldisch-Genealogischen Gesellschaft „Adler” – Wien. Dritte Folge, 16–17.) Band 1–2. Wien, 2016.
• V[incenz] F[ranz] Gottfried (zgst): Chronologisches Verzeichniß sämmtlicher Herren k. k. priv. Großhändler seit dem Bestehen derselben vom Jahre 1771 bis gegenwärtig mit ihren protocollirten Firmen, nebst dem Privilegium des Gremiums derselben, Wien, [1855]. http://digital.onb.ac.at/OnbViewer/viewer.faces?doc=ABO_%2BZ96565104
• Mislovics Erzsébet: A magyarországi zsidóság áttérési gyakorlata Buda, Óbuda, Pest településeken és Bécsben 1746 és 1850 között, in: Aetas, 30. (2015) 1. 31–58. https://epa.oszk.hu/00800/00861/00067/pdf/EPA00861_aetas_2015_1_031-058.pdf
• Anna L. Staudacher: Jüdische Konvertiten in Wien, 1782–1868. 1–2. Teil, Bern – Brüssel – Frankfurt – New York – Oxford – Wien, 2002.

A vallásváltás témájához a fentieken kívül lásd még:

• Konrád Miklós: Zsidóságon innen és túl. Zsidók vallásváltása Magyarországon a reformkortól az első világháborúig (Magyar történelmi emlékek. Értekezések), Budapest, 2014. http://real.mtak.hu/21531/  

A Lackenbacherekhez lásd még:

• Halmos Károly – Tamás Máté: A hadsereg, a kereskedő és a szerződés: A hadseregellátás intézményi működése a 19. század eleji Habsburg Monarchiában, in: Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv, 2022, 273–316.
• Nagy Ágoston – Tamás Máté: „Brüder Heinrich und Bernhard Lackenbacher von Salamon”: Vallásváltás, nemességszerzés és egy társadalmi csoport víziója a 19. századi Magyar Királyságban, in: Korall, 23. (2022) 87. 42–70. http://real.mtak.hu/146778/
• Tamás Máté: Családi vállalkozás és vallásváltás: multireligionális rokoni kapcsolatok a 19. század eleji Habsburg Monarchiában, in: Erdélyi Gabriella (szerk): Anyák és apák. Szülői szerepek, gondoskodás és tekintély a patriarchális családban (1500–1918), Budapest, 2021, 133–148. http://real.mtak.hu/126842/ 

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük Bányai Viktória, Konrád Miklós, Mislovics Erzsébet és Toronyi Zsuzsanna közreműködését!

*

A cikk a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban megvalósuló NKFIH Tudományos Mecenatúra Katt(anj) a tudományra! (MEC-N140829) projekt keretében, valamint a Történettudományi Intézetben megvalósuló NKFIH K_22 (projekt azonosító: 143231) Zsidó identitások Magyarországon a 18. század végétől 1918-ig című pályázat támogatásával készült.