16. századi költőink I: versek tablója 2022 december 02. – # Az irodalom rejtett hálózatai

A 16. századi magyar költészet kiemelkedő alakját, Balassi Bálintot iskolai tanulmányainkból mindannyian ismerjük, de mi a helyzet a korszak többi alkotójával? A korabeli közönség számára nem volt annyira meghatározó a szövegek szerzősége, ebben kicsit hasonlít a ma internetes világához. Az interneten szövegek, képek és videók jönnek-mennek, sokszor azt sem tudjuk, egy-egy idézet honnan ered. A 16. század végéig 1524 verset ismerünk, ezek mintegy harmada ismeretlen szerzőjű. Kétrészes posztunkban a Régi magyar versek adatbázisából azon költeményekkel foglalkozunk, melyeknek szerzőiről is rendelkezünk információval. A bejegyzés jelen első részében az adatbázisból kinyert költészettörténeti adatokat tablókon vizualizáljuk.

A régi magyar versek tablója felvonultatja a 16. századi költészet jellemző verselési formáit és műfaji kategóriáit, megmutatja, mely költemények törnek ki a szürke egyhangúságból bonyolultabb metrikájukkal. Ezen az úton továbbhaladva néhány olyan költői életművet (Tinódi Sebestyén, Pesti Gábor, Bogáti Fazakas Miklós, Balassi Bálint, Rimay János) mutatunk be, melyek változatosságukkal, atipikusságukkal felkelthetik a figyelmünket.

A versszerzők ugyan ritkán utalnak közvetlenül más szerzőkre, a versek annál inkább kapcsolódnak más versekhez. A szövegek (esetünkben a költemények és azok nótajelzései) kirajzolta hálózat lehetőséget ad arra, hogy a költők közötti kapcsolatokat is megvizsgáljuk. Második bejegyzésünkben interaktív ívdiagramon mutatjuk majd be, mely szerzőket kötik össze az ilyen módon továbbélő, újra- és újrafelhasználódó szövegek.

A régi magyar versek tablója

Milyen verselése volt a 16. századi költeményeknek, melyek a jellemző rímképletek és szótagszámok? Mely énekek törnek ki a költészeti hagyomány “szürke hétköznapjaiból”? Az RPHA adatbázis minden versre (sőt a versváltozatokra) vonatkozóan rögzíti azok metrikai sajátosságait, így a verssorok szótagszámát, a cezúra helyét és rímképletét is – az alábbi ábrán ezeket az adatokat vizualizáltuk.

A teljes tablón azon művek láthatók, melyeknek szerepel metruma az adatbázisban és ismert a szerzője (ez összesen 916 mű, azaz a költemények több mint harmada ismeretlen szerzőjű!). Minden vers egy-egy kis blokként szerepel a tablón, azonosításukra az RPHA azonosítószám szolgál. Az RPHA adatbázis vers- és szótagszámleírása az izostrofikus költészet jellemzőire alapoz, az izostrofikusnak tartott versek esetében ezért az elvont verselési képlet csupán egyfajta strófaformát határoz meg – ez a képlet a vers szinte minden strófájára igaz.

A nem strofikus, vagy bizonytalan verselésű szövegek ábrázolására ez a módszer tehát nem jó, nem tudja például visszaadni az RPHA 0782-es, Krisztus a mi bűneinkért meghala… kezdetű ének x, x, x, x, x, x4 szerkezetét. A vers az RPHA szerint “Bizonytalan verselésű szótagszámláló, izostrofikus vers”, azonban szótagszámot az adatbázis nem rendel a sorokhoz, hiszen az erősen ingadozó – így ábránkon csupán az utolsó sor (“Alleluja”) jelenik meg. Ugyanígy Gálszécsi Credo-éneke (RPHA 0910) üres ábrát eredményez, nem lévén a vershez szótagszám rendelve (hiszen nem rendelhető). Kérdés, mennyire tekinthetjük ezeket valóban izostrofikus, szótagszámláló verseknek? Az adatvizualizációk nemcsak látványosságnak, illusztrációnak jók, de olykor képesek rámutatni a problémákra, egyedi jelenségekre, a hiányokra, vagy a rendszer hibáira.

A tablón a vonalak hossza a szótagszámmal arányos, a vízszintes vonalak közötti elválasztás a sorbeli cezúrát jelöli. A rímképletet színek jelölik: az a, b, c, d, e és x rímek (utóbbi jelenti a nem rímelő sorokat) különböző színnel jelennek meg. A tabló szürkesége elárulja, milyen mértékben uralkodó a korban az izorímes verselési forma, az aa, aaa, aaaa stb. képletek.

A vers blokkjának háttérszínezése annak fő műfaji kategóriáját jelöli: vallásos/história [002], vallásos/nem história [003], világi/história [049] vagy világi/nem história [050] – egy versnek több műfaji besorolása is lehet. (Az RPHA adatbázis műfaji rendszerét lásd itt: https://f-book.com/rpha/v7/search.php#mufajfa.) A tablóra tekintve nagy eltérés a vallásos és világi művek mennyiségében nem látszik, a lírai művek túlsúlya azonban így is szembetűnő. A teljes RPHA adatbázisra szűrve más eredményt kapnánk, hiszen az ismeretlen szerzőjű művek zöme (kb. 86 %-a) vallásos lírai műfajú – ezek hiánya torzítja ábránkon a műfaji megoszlást.

Statisztika az RPHA adatbázis alapján:

RPHA műfaj összes szerző nélkül
002 86 7
003 953 458
049 102 15
050 447 47

Így készült

A tablók a Processing adatvizualizációs keretrendszer segítségével készültek, amely egy bárki számára könnyen elsajátítható programozási nyelvet használ. Ez lehetővé teszi, hogy olyan egyedi kreatív vizualizációkat készítsünk, amelyeket nem határolnak a “dobozos” szoftverek által nyújtott olykor meglehetősen egyszerű diagramtípusok. Ez természetesen több munkával jár, azonban a rendelkezésre álló kiegészítő könyvtárak sokasága biztosítja, hogy ne fogyjunk ki a kreatív inspiráció lehetőségeiből.

A Processing egy újabb verziója, továbbgondolása a webes környezetben is jól használható p5.js JavaScript keretrendszer, amely azonban egyelőre jóval kevesebb kiegészítő könyvtárt használ. Mindkét rendszer ugyanarra a logikára épül: egy setup függvény segítségével megadhatjuk kiinduló értékeinket, egy draw függvény segítségével pedig könnyedén rajzolhatunk vagy készíthetünk kreatív alkalmazásokat.

Kódrészlet az RPHA adatait feldolgozó Processing fájlból

A nyilvánosan elérhető adatbázis-exportot betöltöttük a Processing keretrendszerébe, ahol a feldolgozás során különböző szűréseket végeztünk annak érdekében, hogy konzisztens eredményt kapjunk. Ez azt jelenti például, hogy azokat a verseket, amelyeknek nem volt a metrumot jelölő értéke az adatban, nem vettük át, hiszen nem tudtuk volna megjeleníteni a későbbiekben.

Tinódi Sebestyén

Tinódi ugyan elsősorban históriás énekköltészetéről ismert, nem csak elbeszélő műveket alkotott. Itt van például a korszak egyik legmulattatóbb verse, a Sokféle részegesről:

Olyak vadnak, gyaloghidat meg sem találnak,
Az híd mellett, hipp! az sáron általgázolnak,
Lábok nékik négy is vagyon, vélnéd baromnak.

(Teljes szöveg)

Pesti Gábor

1536-ban jelent meg Bécsben Aesopus fabuláinak magyar fordítása. Pesti Gábor a mesékhez versbe szedett tanulságot, értelmezést írt, melyek többsége egy versszakos, három soros és izorímes (aaa rímelésű). Az RPHA szerint a forma egyedi invenció: “Szótagszámláló tendenciát mutató, de nem szótagszámláló vers. Pesti Gábor által használt, speciális metrum”. Verseinek tablója rámutat a szótagszámokban megmutatkozó sokféleségre, valamint kiemeli a ritkábban alkalmazott versformákat – ilyenben írodott például az RPHA 0018-as számú tanulság, melynek képlete: a13(7,6), a12(6,6), a14(8,6), b14(7,7), b12(6,6), b14(8,6), c13(7,6), c13(6,7), c15(9,6), c13(7,6).

Az kettős szájú embert el kell távoztatnonk,
És a lakást vele hamar változtatnonk,
Mert végre sem fogonk vele egyitt maradhatnonk,
Az erdei isten is ez illyent meg utálta,
És házából gyorson el ki taszigálta,
Még netalán tányérát is hozzá hagyigálta, […]

(Teljes szöveg)

Bogáti Fazakas Miklós

Bogáti Fazakas Miklós nevéhez köthető az első magyar nyelvű, teljes verses zsoltárfordítás, mely kéziratos formában terjedt, és csak másolatokból ismerjük. Számos 17–18. századi kéziratos forrása, variánsa ismert, a másolók pedig a nótajelzésekben is tovább gazdagítják az e tekintetben is igen sokszínű zsoltároskönyvet. A szerző életművének jelentős részét zsoltárfordításai teszik ki, emellett a kor egyik kiemelkedő históriásének-szerzője. Egyik históriás énekében (Dicséretes sok asszonyállatokról) olyan nőket, asszonyokat állít példaképül, akik erkölcsükkel, jeles tetteikkel megmaradtak a történelmi emlékezetben. Noha – mint erről művének elején szól – azt tartották igazán jámbor asszonynak, akiről nem hallunk se jót, se rosszat, nem is tudunk róla, hogy van; érdemesnek tartotta a magyar olvasóknak is bemutatni történetüket.

Jámbor asszonnak régen azt mondották,
Kit háza kővül sohul nem gyaláznak,
De nem is dicsírik, sem magasztalják,
Mert azt csak ura esmérje, azt hadták.

(Teljes szöveg)

Balassi Bálint

Balassi Bálint verseinek tablóján mutatkozik meg igazán, milyen egy sokszínű költői életmű. Tanulmányainkból a Balassi-strófát (a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7) mindannyian ismerjük, azt azonban már ritkábban olvashatjuk róla a tankönyvekben, hogy a szerző milyen változatosan használta, variálta ezt a strófaszerkezetet. Néhol a szótagszámon módosít, a rímképletet megtartva (pl. a5, a5, b6, c5, c5, b6, d5, d5, b6), másutt a belső rímekként is értelmezhető elemeket elhagyva alkot hosszú sorokat (a19 a19 a19), megint másutt a szótagszám és rím elemkészletéből alkot új variánsokat (pl. a13(6,7), a13(6,7), b6, b6, a7). Utóbbit használja többek között Csókolván ez minap az én szép szeretőmet… kezdetű invenciózus szerelmes versében is:

Csókolván ez minap az én szép szeretőmet,
Szerelmes szájában felejtém én lelkemet,
Lelkem nélkül lévén, keresni elküldém, lelkem után szívemet.

Ki sok járás után lelkemet megtalálá,
Mert szerelmesemnek ajaki között látá;
Látván lakóhelyét, hogy kíváná éltét, lelkemnél ott marada.

(Teljes szöveg)

Rimay János

Rimay János Balassi Bálint költészetét követő, azzal versengő versei metrumukban is tükrözik Balassi hatását. Költeményei mintegy harmadában a “klasszikus” Balassi-strófát alkalmazza, de némely versében a már Balassinál is látott elemekből való építkezés, a strófaszerkezet variálása is feltűnik, például ilyen szerkezetekben: a4, a4, b12(6,6), c4, c4, b12(6,6), d5, d5, b10(5,5), vagy a5, a6, b9, c5, c6, b9(5,4), b10(5,5), b9(5,4). Utóbbi versforma a Senki ne kérdjen… kezdetű versben figyelhető meg:

Senki ne kérdjen,
Szívem mért nem végyen
Senkitől semmi vigasztalást!
S miért ne szenvedjek,
Távol is kerüljek
Mások közt vígan való lakást,
Egy kegyes kívül ne szeressek mást,
S búnak ne adjak orvoslást?

(Teljes szöveg)

Maróthy Szilvia, Minkó Mihály

Képek és adatforrás: https://github.com/marothyszilvi/rpha

Felhasznált források

Horváth Iván, Font Zsuzsa, H. Hubert Gabriella, Herner János, Szőnyi Etelka és Vadai István. Répertoire de la poésie hongroise ancienne, v. 7.3. 2022. https://f-book.com/rpha/v7/

Markó Anita, Nagy Viola és Seláf Levente. “A régi magyar versek nótajelzései – egy hálózatelemzés tanulságai.” In A históriás ének: filológiai és műfajpoétikai tanulmányok, Budapest: Gépeskönyv, megjelenés alatt.

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük Markó Anitának és Horváth Andornak, hogy az RPHA adatbázisból kinyert és alakított adatsorokat rendelkezésünkre bocsátották.

*

A cikk a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban megvalósuló NKFIH Tudományos Mecenatúra Katt(anj) a tudományra! (MEC-N140829) projekt keretében, valamint az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetében megvalósuló OTKA K-135631 A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata pályázat támogatásával készült.