JÉZUS KRISZTUS ATYAFISÁGA – SZENT ANNA KULTUSZA A KÉSŐ KÖZÉPKORI MŰVÉSZET TÜKRÉBEN 2020 december 27. – # Mindennapok története

Ridovics Anna művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum szakmúzeológusa gazdagon illusztrált posztjában Jézus Krisztus nagycsaládjának középkori ábrázolásait értelmezi egyrészt a teológia, másrészt a társadalomtörténet nézőpontjából.

Szentéletű tisztaság és három házasság, bő gyermekáldás, nagy család, hogyan is férhet ez össze egy szent esetében? A választ Szent Anna sokrétű kultusza adja meg, amely a 15. század végén népszerűsége csúcspontján volt a hívők körében. Szűz Mária anyja Jézus emberi genealógiájának nagy jelentőségű személye. Szent Anna a Megtestesülés-Passió-Eucharisztia krisztológiai gondolatának ívében kiemelt szerepet tölt be.

Szent Anna tisztelete a középkorban

A szent tisztelete már a kereszténység első századaiban elterjedt és a Mária Istenszülő (Theotokosz) anyaságát elfogadó ephezuszi zsinat (431) után vált egyre jelentősebbé. Az Újszövetségi Szentírás nem tesz említést Mária szüleiről. Annának és Joachimnak a története, Mária csodálatos fogantatása, gyermekkora a 2-6. század között íródott apokrif szövegek (a görög nyelvű Jakab ősevangélium, a belőle merítő latin nyelvű Máté apokrif evangélium, valamint Mária születésének könyve) nyomán vált ismertté. Ezek szerint az öreg, gyermektelen házaspár imáival, jámbor életével kiérdemelte az isteni kegyet, hogy leánya szülessen. A szent kultuszát I. Justinianus kelet-római császár tette általánossá a bizánci egyházban. 550-ben Konstantinápolyban templomot emeltetett, melynek dedikációjajúlius 25-éhez, Szent Anna halálának emléknapjához kötődött.