„…MIKOR SOK KÉRŐI VOLTANAK LEÁNYÁNAK” MENYASSZONYOK ÉS HOZOMÁNYOK A THURZÓ CSALÁDBAN 2021 május 07. – # Mindennapok története

Bódai Dalma (Magyar Nemzeti Múzeum) a Thurzó-család két nemzedékének házasságain keresztül a 17. századi arisztokrácia párválasztási szempontjaival ismerteti meg az olvasót.

A keresztyén leánynak nem szabad férjet keresni vagy házasságrúl szorgalmatoskodni: hanem édes szüléire bízza magát, kik őtet szeretik; kik a világ állapotját tudván, messzére néznek; és jobban gondolkodhatnak szerencséjérűl, hogysem maga a leány; ki otthon rekesztve élvén, nem tudja erkölcsét és állapotját a férfiaknak. Sőt mikor a házasságrúl emlékeznek szüléi, Istenhez emelje szívét a leány, és azt mondja Sárával: Úristen, te tudod, hogy férfiú után nem vetettem szívemet. Azért hagyja szüléire igyét: maga pedig szünetlen könyörögjön Istennek, hogy adjon oly férjet, ki őtet Istentűl el ne szakassza, hanem tekéletes szent életre vezesse.”
(Pázmány Péter: Mint kell az keresztyén leányt nevelni)

Házasság és politika

A megfelelő házastárs kiválasztása a fiatal lányok számára évszázadokon keresztül a szülők feladata volt. Bár a vallási hovatartozás fontos szempontnak számított a megfelelő férj kiválasztásakor, Pázmány Péter fenti soraival szemben a gyakorlatban sokkal többet nyomtak a latban a birtokszerzési kilátások, a politikai, illetve a rokonsági–társadalmi kapcsolatok terén várható előnyök. A lehetőségek feltérképezésére a szülők gyakran a szélesebb rokoni kör segítségét is igénybe vették. A kiszemelt menyasszonyról vagy vőlegényről a családi levelezés hálózatán keresztül igyekeztek minél több információt szerezni.

1615-ben egy morva főúr, Friedrich Teuffenbach tíz pontban foglalta össze magának, hogy milyen szempontok alapján keres menyasszonyt. Fontosnak tartotta, hogy a kiválasztott lány szép legyen, családja pedig régi nemességgel rendelkezzen. Számba vette, hogy a menyasszony várhatóan milyen örökséggel bír majd édesanyja után, kikkel áll rokonságban, és hogy ezáltal a vőlegény milyen társadalmi kapcsolatokat nyerhet, amelyek segíthetik majd a politikai karrierjét is. Teuffenbach figyelembe vette, hogy a házasság milyen gazdasági előnyökkel (birtokgyarapodással) járhat, sőt azt is, hogy esetleg bosszút állhat-e általa valamely ellenségén.