16. századi költőink II: Egy elképzelt kapcsolati háló 2022 december 24. – # Az irodalom rejtett hálózatai

Kétrészes posztunkban a Régi magyar versek adatbázisából azon költeményekkel foglalkozunk, melyeknek szerzőiről is rendelkezünk információval. A versszerzők ugyan ritkán utalnak közvetlenül más szerzőkre, a versek annál inkább kapcsolódnak más versekhez. A szövegek (esetünkben a költemények és azok nótajelzései) kirajzolta hálózat lehetőséget ad arra, hogy a költők közötti kapcsolatokat is megvizsgáljuk. A bejegyzés jelen második részében interaktív ívdiagramon mutatjuk majd be, mely szerzőket kötik össze az ilyen módon továbbélő, újra- és újrafelhasználódó szövegek. (Az első részben a versek tablóját mutattuk be.)

Egy nótát fújnak

A 16–17. századi versek elején gyakran találunk ún. nótajelzéseket, például ez a 17. századi énekeskönyv egy Bogáti-vers elején így hivatkozik annak nótájára:

Milyen célt szolgált a nótajelzés a korban? A nótajelzésekként megidézett költemények lehetnek valóban a vers énekléséhez megadott dallamok, ritmusok, de utalhatnak más, például műfaji vagy tartalmi kapcsolatra is. Kevés adatunk van arra vonatkozóan, mely verseket énekelhették valóban a korban, a nótajelzés így nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy vers énekvers. De rámutathat arra, a vers költője milyen műfaji, poétikai hagyományba ágyazottan alkotta meg művét. Vagy arra, az énekeskönyv szerkesztője milyen énekhagyományhoz kapcsolja a verset, hiszen nótajelzéssel nem feltétlenül szerzője látta el azt.

Az alábbi vizualizáció eredeti forrása szintén az RPHA adatbázis, azonban az általunk használt adatsor már ennek egy feldolgozásából indult ki. Az ívdiagram elkészítéséhez Markó Anita és Nagy Viola “A históriás ének műfaja a nótajelzések hálózatelemzése alapján” c. előadásának (elhangzott A históriás ének: poétikai és filológiai kérdések c. konferencián 2022. június 10-én) eredményeit és adatforrását, valamint az előadásból készült tanulmány kéziratát használtuk.

Az alábbi adatvizualizációban a Markó–Nagy-féle teljes hálózatból kivettük a dallamjelöléseket (zömmel a Régi Magyar Dallamok Tárára utaló kapcsolatok), csak az RPHA által regisztrált versek közötti, nótajelzések által létrejött kapcsolatokat vizsgáltuk. Emellett, mivel a szerzők közötti közvetlen és közvetett kapcsolatokra voltunk kíváncsiak, a hálózat nem jeleníti meg a szerző nélküli verseket. Az így kapott vers–vers kapcsolati listát alakítottuk át szerző–szerző kapcsolati listává. (A hálózat éleit, azaz a versek, ill. szerzők mint csomópontok közötti kapcsolatokat ebben a táblázatban összesítettük.)

A D3 adatvizualizáció

Az úgynevezett ívdiagram tulajdonképpen egy hivatkozási hálózat, amely horizontálisan vagy vertikálisan jeleníti meg a hivatkozásban megtalálható elemeket. A közöttük lévő kapcsolatot ívelt vonalakkal jelezzük, amelynek változhat a vastagsága és a színe is. Az egyes elemek körökként jelennek meg, amelyek színével és nagyságával szintén információt közölhetünk. Esetünkben az összekötő vonalak színe a kapcsolat irányát mutatja: sárgával mutatjuk, ha egy másik szerző versének nótajelzésében szerepel az adott szerző verse; kékkel mutatjuk, ha az adott szerző nótajelzéseiben egy másik költő versére hivatkozik. Az ívelt vonalak vastagsága a hivatkozások számával arányos. Ezek a részletek az egyes csomópontokra kattintva érhetők el.

A technológiai megvalósítást a D3 JavaScript keretrendszer adta, amely rengeteg lehetőséggel szolgál az adatvizualizációs szakemberek számára (erről itt található további információ). A D3 a “Data Driven Documents” rövidítése, amely adatalapú dokumentumokként fordítható. Ez a keretrendszer (a legtöbb esetben adatvizualizációk formájában, de más példa is akad) lehetővé teszi, hogy adatainkat összekapcsoljuk a weboldalakat felépítő elemekkel, így adatalapúvá változtatva azokat.



Maróthy Szilvia, Minkó Mihály

Képek és adatforrás: https://github.com/marothyszilvi/rpha

Felhasznált források

Horváth Iván, Font Zsuzsa, H. Hubert Gabriella, Herner János, Szőnyi Etelka és Vadai István. Répertoire de la poésie hongroise ancienne, v. 7.3. 2022. https://f-book.com/rpha/v7/

Markó Anita, Nagy Viola és Seláf Levente. “A régi magyar versek nótajelzései – egy hálózatelemzés tanulságai.” In A históriás ének: filológiai és műfajpoétikai tanulmányok, Budapest: Gépeskönyv, megjelenés alatt.

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük Markó Anitának és Horváth Andornak, hogy az RPHA adatbázisból kinyert és alakított adatsorokat rendelkezésünkre bocsátották.

*

A cikk a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban megvalósuló NKFIH Tudományos Mecenatúra Katt(anj) a tudományra! (MEC-N140829) projekt keretében, valamint az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetében megvalósuló OTKA K-135631 A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata pályázat támogatásával készült.